Kereki község délnyugati végénél a Levelesi erdő északi, meredek oldalából kiugró 283 m magas, löszös, agyagos dombfokán kis vár romjait találjuk. A nép Kupavárnak vagy katonavárnak nevezi, a szakirodalom Fejérkő néven ismeri.
Somogyban, Koppány egykori szállásbirtokán minden várat Kupavárnak nevez a nép.
A Katonavár elnevezés újabb keletű, amely az 1784. évi katonai térképen (Aufgenommen im Jahr 784 Fändrich Nigel von Wencel von Colloredo) jelenik meg „Katona Vár” formájában.
A friss vakolat fehér színe a vár névadója.
Somogyban nincs terméskő, érthető így téglából épült a vár is, csak párkányaihoz, nyílásszerkezeteihez és egyes falrészek alapozásához használtak követ. Kővel alapozott az újonnan feltárt kaputorony is. Szürkés- sárgás, porhanyós „pannon” homokkövet használtak erre a célra. A vár eredetileg fehérre lehetett vakolva, fehér színe messze világított a környező erdők haragos zöldjéből. A fagy, eső és a szél lehántották a vár vakolatát, a neve is feledésbe merült később.
A Tihany- balatonszántódi átkelőtől délnek vezető út mellett már az őskorban is telepek láncolata keletkezett és feltehetően a Szántód-rév átkelő védelmére épülhetett a vár.
A vár múlt Század elején eléggé jó állapotban lehetett még, 1830 táján az új Kereki templom,a bálványosi Sazger kastély és egy vadászkastély építéséhez kőbányának használták fel. Ez főleg a község felé néző várrészeket tehette tönkre, ahol egyszerűen a mélybe lehetett csúsztatni a ledöntött építőanyagot. Ennek ellenére 1806-ban így ír még Baksay Sándor a várról: „Köveit újabb építkezésekre nagyrészt elhordták, a kápolna körvonalai, sőt ívezetei és a torony kettős aknája még szilárdan áll. Tövéről látszik, hogy nem egyszer bolygatták kincskeresők.”
A vár a pincék és a délnyugati faltömegek kivételével a két világháború közti időben csaknem áldozatul esett egy modern vadászkastély építésének, amelynek falazásához kitűnő anyagbánya volt az öreg vár. A vadászkastély és a vadban gazdag környező erdők kedvelt vadászterületei voltak Széchenyi Zsigmondnak és Horty Miklósnak. A vártól nyílegyenesen délnek futó erdei út tisztásán, a romtól kb. 400 m-re épült vadászkastélyt teljesen elsöpörte a második világháború.
Dornyay Darnay Béla jelentéséből tudjuk, hogy Satzger Pálné a terület egykori tulajdonosa faragott köveket vitetett a várból bálványosi kertjébe. Bálványosra került például a pinceajtó hiányzó ívdarabja is. Ezeket a köveket később töltésnek használták fel.
Fejérkő várának pontos építési idejét nem ismerjük. Ásatások során Árpádkori leletanyag nem került elő, valószínű, hogy csak a XIV. században épült. Ásatások legrégibb lelete két XIV. századi edénytöredék.
A vár első okleveles említése 1336-ból ismert, amikor Czikó a várnagya. Úgy gondoljuk, hogy ennél az említésnél nem sokkal korábban épülhetett Fejérkő sem. Fehérkő királyi vár volt, Czikó várnagy előkelő úr, aki tárnokmester lett később.
Fejérkő 1396-ig királyi vár volt. Várnagyai közül 1368-ból és 1369-ből Johannes Bissenus, Besenyő János nevét említik az oklevelek.
1396-ban Zsigmond király Orsován, augusztus 13-án kiállított oklevelével Marczali Miklós nemesi ispánnak adta Fejérkőt és tartozékait. A Fejérkő várához tartozó birtokok közül egyedül Kőröshegy nevét említi meg az oklevél, de több más falu is tartozhatott még hozzá. Az oklevél szerint Marcali Miklós főleg a törökök elleni harcban szerzett érdemeiért kapta az adományt.
Zsigmond 1402. év elején Csehországba utazott és másfél évig felé sem nézett Magyarországnak. Az elégedetlenkedő földesurak megesküdtek, hogy az uralkodásra méltatlan Zsigmondot megfosztják a tróntól. Az összeesküvők közt volt Marczali Miklós temesi bán és rokonságának több tagja is.
Zsigmond nem jött haza az összeesküvés hírére, de Garai Miklós nádornak tejhatalmat adott az összeesküvésben részvett főurak birtokainak elkobzására. A Zsigmondhoz hű főurak gyors hadművelettel sorra megszállták Győrt, Komáromot, Székesfehérvárt és Budát is. Hamarosan nyílt csatában Pápánál megverték az összeesküvők csapatait.
A vázolt események keretében támadás érte Fejérkő várát is. 1403. január és októbere között történhetett ez az ostrom. Zsigmond ugyanis békét kötött 1403. október 8-án Csáki Miklóssal és Marcali Miklóssal és általános kegyelmet adott a felkelőknek.
Hogy ki volt a Fejérkő várnagya a támadás idején nem tudjuk. A szórványosan ránk maradt oklevelek szerint 1399-ben Gergely mester a fejérkői várnagy.
Zsigmond kegyelme után helyreállították a várat. 1422-ben és 1423-ban Sárközi László Fejérkő várnagya, 1429-ben Vitai Kis Lászlót találjuk e tisztségben.
1474. június 23-án Mátyás király utasítja a fehérvári kereszteseket, hogy Báthori István országbírót, Andrást és Lászlót a Marczaliak örököseként vezessék be a somogyi Babócsa és Fejérkő, a zalai Békavár, más néven Szentgyörgyvár és tartozékainak birtokába.
1478. június 7-én Báthori István országbíró Fejérkő nevű elhagyott váráról hallunk. 1486-ban Tőli Imre Fejérkő várnagya. Újabb támadás érte 1490. és 1494. között, amikor Miksa seregei ostromolták a várat. Az egykori Marczali birtokokat sorolja fel 1494. szeptember 19-én kelt oklevél, mely
„dirutum castrum Feyerkew” szól róla.
1491-ben még „castrum dirutum” Fejérkő, tehát az ostrom után évekig lakatlan. 1495. május 25-én II. Ulászló új adomány címén adta a Báthoriaknak régi birtokait, köztük a somogyi Babócsát és Fehérkőt is.
A vár védelmi eszközei között szerepelt már a puska, talán az ágyú is. Ugyanezek a támadófegyverek leglényegesebb darabjai is. Korunkban, a középkori ízlésben épült lovagvár katonai szerepet nem játszhatott már. Említettük, hogy a terep a vár felé lejt tüzérség tehát, felülről lőhetek be a várba. A katonai szerepét vesztett erősséget éppen a támadó tüzérség előnyös helyzete miatt nem korszerűsítették véleményünk szerint.
A XVI. század közepe táján mikor a török a somogyi részeket megszállta, felrobbantották az öreg vár omladozó maradványait, hogy a török ne fészkelhesse magát bele. Tüzérségi ostromot nem bírt volna a vár, hirtelen rajtaütések ellen azonban kitűnő védelmet nyújtott volna a töröknek. A robbantás nyomai jól megfigyelhetők a vár északi pincerészeiben. A robbantás hatására kiszakadt pincefalakat fekvésükben konzerválta az Országos Műemléki Felügyelőség amikor 1961 és 1964 között részleges feltárás és a romok részleges konzerválása történt.
A vár ciszternáját sajnos nem találtuk még meg. Váraink életéből ismert szórványos adatok alapján tudjuk, hogy a ciszterna vizét csak ostrom esetén használták fel, egyébként naponta hordták a várba az ivóvizet és a háztartáshoz szükséges vizet is.
Feltehetően további ásatások még sok meglepetést hozhatnak a feltárást végző dr. Dornyay Darnay Béla régész véleménye szerint.
A víz éppen úgy alapja a védelemnek, mint a katona és a fegyver. Érthető hogy a ciszterna vizére vigyáztak. A csománci csatorna kútról tudjuk, hogy a tetőzetek vizét gyűjtötte össze. Lehet hogy hasonló volt a fehérkői ciszterna megoldása is.
Nem csak a középkorban, hanem a XVI.-XVII.- században is a nálunk megfordult utazok, és követek rendesen írják, hogy Magyarországon ihatatlan a víz. A magyar urak leveleiből is megtudjuk, hogy nyáron át nálunk fellépett sok betegségnek az oka az ivóvíz volt.
Hadakozás idején különösen nagy és sok bajnak forrása ez a rossz ivóvíz.
Zrínyi György írja 1575-ben:
„-Bort küldjön Kegyelmed pénzére, mert az uraim a víztől mind elbetegednek”
Borkészlete minden várnak volt. Kerekiben a pincék maradtak viszonylag épen. Ezekben tárolták a várhoz tartozó birtokok által beszolgáltatott bordézsmát, amiből a várnép rendszeresen kapott.
A várromot nem sokra becsülték, tudásunk szerint két ízben is nagyarányú kőbányászás folyt itt, az elhanyagolt romokat törmelék, bokrok és fák fedték 1958-ig.
A vár romjai ma egy emeletmagasságban állanak. A nyugati falban lévő kettős árnyékszék-akna azonban arról tanúskodik, hogy eredetileg kétemeletes volt. A romok ma is a turisták által rendszeresen látogatott történelmi emlékhelyek, közé tartozik, ahonnan szép kilátás nyílik a kőröshegyi Völgyhídra, a festői somogyi dombokra és a Tihany- Szántód- rév átkelőre a Balatonon.
KEREKI – Fehérkő vár
[pdf-embedder url=”https://kereki.hu/wp-content/uploads/2022/11/12-muemleki-tudomanyos-dok..pdf” title=”12 műemléki tudományos dok.”]