KEREKI MÚLTJÁBÓL

A kőröshegy- pusztaszemesi völgyben már az őskorban út alakult ki.
A Balaton földrajzi alakulása három természetes átkelőhelyet biztosított: a Zalavárhoz tartozó Balatonhidvégnél, a keszthelyi Fenékpusztánál és Tihanynál.
A Tihany- balatonszántódi átkelő veszprémi oldalán találjuk a tihanyi óvár őskori földsáncait, a somogyi oldalon meg az átkelőhöz kapcsolódó völgytalp szélein a földvári és Zamárdi őskori földvárak vigyáztak az átkelő biztonságára.
A Tihany -balatonszántódi átkelőtől délnek vezető út mellett már az őskorban a telepek láncolata keletkezett.
Kerekiből egy nagy átfúrt őskori kőbaltát és későrézkor péceli kultúrához tartozó edény cserepeit szerezte meg az Országos Történeti Múzeum.
A magyar államalapítás után is fontos szerepet játszott az őskorban kialakult út.
Glaser Lajos okleveles adatai szerint a Veszprém-szlavóniai út az, amely a tihanyi révnél kelt át a Balatonon, majd Kőröshegy, Kereki, Bálványos, Kapoly, Zics érintésével haladt le délnek.
Az út vonalán ott, ahol a széles völgytorok dombok, közé szűkül, alakult ki Kereki község.
Kereki első okleveles említése 1193-ból ismert. III. Béla király megerősítette a János lovagokat korábban nyert adományainkban. Birtokaik közt szerepel Qaerequi is.
A XIV. század elején Kereki már plébánia volt és a székesfehérvári rendház tartozéka 1229-ben.
Kereki első ismert papja Miklós, aki ötven-ötven kisdénárt fizetett pápai tized fejében 1333-ban, 1334-ben és 1335-ben.
A mai községtől keletre, a domblejtőn állott Kereki régi temploma. A község neve valószínű a templom alakjával függ össze és ez a korai templom, amely jóval az első ismert írott említés előtt keletkezhetett köralaprajzú volt.
Rómer Flóris még látta a XIX. században a község elpusztult román ízlésű templomának romjait.
A templom alapfalait 1878 táján bányászták ki, amikor emberi csontokat is találtak.
1959-ben Dornyay Darnay Béla két Árpádkori hajfürtkarikát szerzett meg, melyeket az említett templom körüli temetőből mosott ki a víz és sodort le Kötél Józsefék udvarába.
Mária királynő (1382-1397) uralkodása idején a lázadás és pártülés napirenden volt.
Főleg Horvátország, a nőuralommal elégedetlen főurak fészke, akik ellen 1382-ben Bessenyey János veszprémi főispán vonult haddal.
Ez a hadjárat vidékünkön haladt át.
1451-ben Kis-és Nagykerekiről olvashatunk már, a település lélekszáma tehát növekedett.
1467-ben Kis-és Nagykereki Enyingi Török Péter birtoka, melyeket 1495-ben a Báthori család kapta meg.
Báthori András 1530-ban itteni birtokait Perneszi Ferencnek adta el.
A mikor a török 1543-ban Palotát (mai Várpalotát) elfoglalta, hamarosan hatalmába kerítette a Balaton Siófok körüli részeit is, majd 1552-ben Veszprém elfoglalásával kísérletet tett a tó keleti részeinek teljes megszállására.
Kereki 1551-ben a fehérvári szandsák (kerület) kőrösi (kőröshegyi) nahiejéhez (bírósági terület) tartozott.
A kőrösi nahieból 1551. szeptember 29-én készült összeírás szerint a következők voltak arabadsiik, azaz igás napszámra kötelezettek:
Szeroda, azaz elöljáró: Balog Benedek.
Keze alá tartoztak: Kocsai Máté, Tót Imre, Simon Mihály, Filér Benedek, Somogyi Lukács, Kecske Gregor, Szatger Tamás, Kovács Bálint, Kanó Benedek, Péter László, Vörös Pál, Mészáros Ambrus, Bagocsi Péter, Szárcsa Gábor, Szál Márton, Márton Benedek, Simon Bálint, Papdi István, Szakál Benedek, Pap Albert, Varga Péter.
Különböző fuvarokat, ágyuk, hadianyagok, élelmiszerek szállítását látták el ezek a kocsisok, akik ezen természetben tett szolgáltatásaikért adókedvezményben részesültek.
A munkaszolgálatra kötelezettek közt nyilván kerekiek is voltak. Kereki 1563-ban a török kincstári adólajstrom szerint tizenkét adóköteles házból állott.
Ekkor Koppányi szandsákhoz tartozott már. 1573-74-ben tizennégy adóköteles házat írtak itt össze, felsorolva a családfők neveit is.
A nevek a következők: Fábján György, Kelemen Benedek, Szilós Benedek, Tóth Balázs, Szabó János, Somogyi Péter, Pap Miklós, Tót Bálint, Simon Balázs, Veres Gergely, Máros Ambrus, Bodrogi Tamás és Vámos Albert. 1580-ban tíz házat írtak Kerekiben össze.
A török a XVI. században erődítményt épített Szemesen, Karádon, Endréden és Koppányban.
A tihanyi végvár kapitányainak legfőbb gondja a török terjeszkedés kezdeti időszakában, hogy a szántódi átkelő előterepében újabb erősség alakítását megakadályozzák. Ezért 1552-1553 táján a Kereki várat is felrobbantották.
Takaró Mihály tihanyi kapitány írja magyar nyelvű levelében 1557. március 22-én Nádasdy Tamásnak: „Továbbá ezt is írhatom Te Nagyságodnak, hogy minap mentem vele átal Saághvárra egy kastélyra és valami nyolc töreket szorítottam vala benne.”
Takaró Mihály 1558. július 7-én kelt leveléből megtudjuk, hogy Ságvár templomából alakított várat a török: „mostan egyéb újságot nem írhatok Te nagyságodnak, ez elmúlt Vasárnapra virradóan Somogyban mentem vala által uraimmal egyetembe.
Saághvárat az törekek egy szentegyházat erősejtetnek vala meg, melyben régtől fogva laktanak. Reájuk itek istenek akarattyából mingyárást megvettem vala tőlek.”

1564-ben Perneszi Farkasé a Kereki birtok. Perneszi katona volt, Babócsa kapitánya, kinek pár szép magyar nyelvű levele maradt ránk.
Ezekben természetesen szó sem esik Kerekiről, hiszen ottan birtoklása névleges csupán.
A jobbágyok, hogy megszabaduljanak a török veszélytől, magyarnak is és töröknek is fizették az adót.
Ennél is súlyosabbnak látjuk azt, hogy a magyar területek katonái ellenséget láttak a hódoltság magyar jobbágyaiban és ellenségként is pusztították őket.
Kereki, mint említettük a tihanyi-szántódi átkelőtől délnek vezető útmentén épült a Balatontól mintegy hat kilométerre.
Magyar betörés könnyen elérhette tehát. Ilyen betörések során pusztult el Kereki román ízlésű temploma, szakadt le a kőröshegyi gótikus templom mennyezete és pusztult el az a román ízlésű templom is, amelynek alapfalai a Kőröshegyi homokbányában húzódnak meg.
Egy 1609. évi összeírás szerint Szántód és Zamárdi is „puszta faluk”.Mikor történt mindez, nagy vonalakban meghatározható. Kerekiben, mint említettük, 1580-ban még tíz házat írtak össze.
Talán összefügg Kereki és a környék pusztulásával az is, hogy a magyar jog nem vette figyelembe a török hódítást és a hódoltsági falvakat úgy kezelte, mintha azok még mindig hatalma alá tartoznának.
A hódolt területek magyarjai természetszerűen fizették a töröknek járó adót biztonságuk érdekében, viszont vállalták a magyar adóterheket is. Így érthető, hogy  kereki 1598-ban és 1599-ben a tihanyi vár tartozékai közt szerepel 5 zsellérházzal ugyanakkor a veszprémi püspöké volt négy ház. Kereki nem szerepel már a tihanyi vár 1609. április 29-én összeírt tartozékai között, pusztulása tehát 1599 és 1609 között következett be.
A pusztulás idejére az a nagy pénz lelet tudna közelebbi feleletet adni, amely Kerekiben került elő a második világháború után, az úgynevezett Méhesi dűlőben, a várral szemközti domboldalon.
A lelet sajnos elkallódott, csupán két szép ezüst tallért tudott megszerezni Dr Dornyay Darnay Béla a keszthelyi Balatoni Múzeum számára.
A fiatalabbik darabot 1570-be verték, amiből sajnos nem tudunk következtetni.
A koppányi szandsák 1631. évi összeírásában sem találjuk meg a falunevét. Babocsay Ferencnének, született Perneszi Annának Kereki legnagyobb birtoktestei 1710-1733 között a Pernesziek kezén voltak és ebben az időben kezdett ismét benépesedni a falu.
A község ma is álló Római katolikus templomát Vízeki Tallián Boldizsár építette 1830-ban. Kereki a Tallián, Csapody és Baranyay családok birtoka 1835-ben.
Tőlük vette meg a Kereki- Bálványosi birtokokat 1849 után Satzger Keresztély. A Satzger család Kereki földesura 1945-ig.
A községben ma is áll a régi református harangláb melynek építését a XVIII. századra teszik. Közvetlenül mellette állt a református imaház melyet a közelmúltban lebontottak romos állapota miatt és helyén új imaház épül.
Itt volt a református iskola is melynek kántor tanítója hiteles dokumentumok szerint Balogh Kálmán az 1848-as szabadságharcban nemzetőrként vett részt. Kerekiben temették el 1895-ben.
Vidékünk történelmének mozgalmas múltját alátámasztja, hogy községünk területén 11 db régészeti lelőhely található az avarkortól kezdődően a közel múltig.